Kedves olvasóink mai postunkban megosztjuk Önökkel a Zell am See-i túra hiteles történetét.

Június 11., péntek
Az egész egy nem sokat alvós éjszaka után kezdődött! Szűk 3 órát aludt főhősünk, amikor ádáz ellensége, a 6perces Szundi a lexebb álmokat szétrobbantva kirántotta az éjszaka, nyugtot adó sötétségéből és nyugalmából, majd a zord hajnal lábai elé taszitotta. Mikor kissé magához tért akkor jött rá, hogy mégsem olyan zord az a hajnal, hiszen egy programokban és tapasztalatszerzésben bővelkedő 3 nap vár rá. Mégegyszer utoljára leellenőrizte, hogy vajon mindent bepakolt a táskájába a tegnap esti merengés közepette. Siklóernyős holmik, pénz, igazolvány, fogkefe megvan, a ruhák meg remélhetőleg elegek lesznek - átlagpasi módjára: ahány nap, annyi gatya, póló, zokni. Utána zajtalan lelépés otthonról, nehogy az anyai szív mexakadjon, mivel minden egyes repülés alkalmával otthon görcsös - jaaaaaaaajj, csak semmi baja ne történjen - tipródás zajlik. Persze nem lehet csendben eliszkolni, így leteszi a nagyesküt, hogy mindig beszámol sms-ben az állapotáról, hogy ne legyen itthon 3 nap folyamatos para. Azért, mint később kiderült, jobb, h nem minden állapotáról számolt be sms-ben ;-) Cuccok kicsPUG-ba be, majd hajnali robogás a Mesterhez, hogy ott átpakolva az oktatói járgányba tovább tépjenek a megbeszélt találkozási zónába - BAH csomópont, benzinkút. Amikor a ClarkÁdám tér körül autóztak, akkor a főhös - nevezzük nevén, BokaPedró - visítva mestere fülébe üvöltött, hogy az ott a RRRRZsóti! Mentek egy kört és, lám valóban, Eagle Zsolti egy hölgy kiséretében, kissé illuminált állapotban, hajnal negyed5kor a Clarkon mászkál, deeeeeeeeeee! :) Persze üdvözölték és kölcsönösen kiröhögték egymást, aztán robogtak tovább a találkozóra.

A hajnali randi sikeresen megtörtént az autók leosztásra kerültek a csomagok pedig okosan bekapolva, minden élére, majd az emberek mély levegőt véve beszálltak, azzal a felkiáltással, hogy azt legközelebb csak ósztrijában fújhatják ki, mert elég kevés hely van az autókban. Még egy randi volt leegyeztetve az M1-es autópálya, bábolnai pihenőjében, ott egy újabb autóba pakolás és elrendezkedés után még mindig nem a teljes csapat száguldott a cél felé, hiszen követte Őket egy 2 személyes állatbuherátori különítmény is. Itt akkor érdemes is megemlíteni a gárdát: Perec - SkyMetis (tandem), Lajos - SkyAtis, Laca - SkyAtis, drBucifej - SkyLift, Zoli - NovaCarbon, drTomi - Nova??, Pedro - SkyAtis és 2 lelkes tandem utas jelölt, Sanyi és Tici.

Kevés az embernek, sok hely az ernyőknek

Úgy 6-7 órás szinte érdektelen utazást követően érkeztek meg a célhoz, ami Zell am See volt. Gyönyörű, 2-3000es hegyekkel körbeölelt tó. Hogy a látványba ne lehessen sokat gyönyörködni, egyből egy 5111 méteres alagutat szeltek át, hogy a kapruni leágazóban megkeressék repkedéseik végcélját a leszállót. Itt rövid terepszemle és a helyi repkedős arcokkal történő helyzetfelmérés után eligazítás következett, megmutatva lentről a starthelyet (azaz a majdnem starthelyet, mert az lentről nem is lehetett látni), majd irány a felvonó ami 930 méterről 2000-re viszi fel az embereket, igen durva sípályák és erdők felett. Mivel csak napi jegyet lehetett kapni, így megelégedtek az egyetlen lehetőséggel, hogy 17 EUR-ért menjenek fel (több, mint 4 rugó...). Felmálházva várták az indulást, közben befutott a 2 állatbuherátor is, akik már nem érték el a felvonót, így következőre kényszerültek. Az igen durva táj, még keményebben nézett ki amígy a drótpályás bahn meghódította a csúcsot. Ezek a höje tiroli népek egy barom nagy képeslapot raktak le és azt kellett néznünk felfelé menet...

Büdös nagy képeslap kilátás

A starthelyen egy helyi erő üldögélt és nem volt túl bizakodó. Hőseink azért körbejárták a starthelyet, majd lesétáltak egy másik felvonóhoz, ahonnan a leszállót is lehetett látni. Közben sok kérdés, sok infógyűjtés történt a Mestertől, hogy Pedró valamennyire visszaszorítsa a bokalefosásos állapotát. Visszatérve elkezdték a kicsomagolást, így egyre jobban úgy látszódott, hogy nincs visszaút, csak lefele a levegőben. Pedro felszerelkezett egy rádióval is, hogy legalább a sikoltását hallja valaki, amikor épp összrottyantja magát, illetve kapott egy bukó variót is, hogy néha a megnyugtató csipogásba feledkezve elborult aggyal érzékelje, épp fel, vagy épp le.

ott fent a starthely

A nagyok már szedelődzködtek és sokat nem pöcsölve el is startoltak (jóóó, tom, rajtoltak), majd Bucifej is úgydöntött, hogy kupolázgat egy kicsit, ebből a második felhúzásra tipli lett, így szépen fogytak az emberek fentről és közelgett az idő amikor Pedronak is mutatnia kell valamit. Persze időt nyert azzal, hogy "várták a kék lyukat", addig átgondolt mindent, majd szépen kiterített, utóljára eygeztette a feladatot, ellenőrizte az úszogumit és a lábkarikát, meg a többi szükségeset, majd szépen elrajtolt. Kis oktatói korrigálást hallot a rádión (kicsit több fék), majd kifordult balra, irány a völgy. Nyugis reppenés, kényelmes üldögélés, feszült figyelés, átható tehénszarszag - igen, ott rendesen trágyázzák a mezőket.

Hihetetlen szép környezetben, néhol döcögős, de amúgy sima lesiklás volt, miközben a többiek egyre feljebb tekertek, de Pedronak nem volt célja a termik vadászat és magasságnyerés, hanem a biztonságos feladatmegoldás és nyugis leszállás. Amikor szépen átért a műúton és a leszálló magasságában volt, akkor még kavargott egy csöppet, fogyasztotta a magaságot, majd szépen behelyzkedve produkált egy hátszeles leszállást, majd anyázva magát konstatálta, hogy a buló állását rosszul dekódolta - ahüje! :) Kicsit még kupolázgatott, majd elfeküdve nézegett a többieket, közben Laca is beérkezett és egy apró tanakodást követően arra jutottak, hogy visszamennek és újra lenyomják. Hálisten ezt nem tették meg, de bevállalta más! Bucifej akkor már útban volt a starthelyre, ahova sikeresen feljutott, de a túl erős szél miatt nem startolt el, viszont okosan az utsó felvonóval ment fel, így lefele már nem volt semmi, csak a gyalog megoldás. Igen jól emlékeznek, kedves olvasóink 1100 méter szintkülönbség, durva fekete sípályákkal és sziklás, erdős részekkel. Persze ez így túl egyszerűen hangzik, így adjunk még hozzá egy 20 kilós zsákot a háton, meg olyan igazi fél órás felhőszakadást, nah így már talán jobban hangzik. Két órába telt mire leért, csöpögő ruhában, mert közben úgy döntött, hogy a patakokon is átgázol - ezek persze olyan szemét hegyi patakok, amelyek akár mellkasig is érhetnek :))))

Mindeközben szépen a többiek is leéerkeztek, úgy 1 és 2 óra közti repkedéssel a hátuk mögött. Volt aki belekóstolt a felhőbe, volt aki 1500-ről 2400-2500-re feltornázta magát, majd a leszálló felett ahol semmi emelés nem volt még fél órát elpöcsöltek, és már fület csukva ösztönözték a cuccot leszállásra. Akik már lent voltak, gyorsan összegyűjtötték az autókat a felvonótól (odébb van, ~3 km), majd az egész banda sparba nyomult vacsorát, reggelit vásárolni. Ezután kis szállás vadászat, majd megállapodtunk a SeeCamping-ben. Sátor állítás esőben, esti pakolása a cuccoknak, vízmentes helyekre - nah, ekkor érkezett meg BucifejÖrs - illetve az autókból is kipakolni, mert a tulajdonosaik abban terveztek aludni. Így utólag jól is döntöttek, mert egész éjszaka szakadt az eső, ázott minden, hideg volt és kemény a sátor, de mindenki keményen viselkedett és a reggeli látvány kárpótolta Őket mindezért...
...folyt.köv

Zell am See este

Ma jó napotok van, mert Imi is megajándékoz benneteket egy kis összefoglalóval (csak a vasárnapot rakom fel, mert a szombatot hasonlóan éltük meg - hiszen ugyanott voltunk, ugyanazon idő alatt, furcsa lett volna, ha teljesen mást ír :-) )

Tessék:
Vasárnap reggel kilencóra tízkor érkeztem a mekibe, szépen csengő hangos "Sziasztok!"-kal köszöntve az airborne hiper-ál-laza csapatát, akik kint gyűltek, akkor már szép számmal. Szeretek rájuk köszönni klubpólóba', mert gyilkos tekintettel visszanézve motyognak valami kolbásszagút, hogy csak úgy általában szevasztok, és ilyenkor nagy az erkölcsi dicsőség, hogy az MPC ugye mosolyogva jobb már ilyen kora reggel is :))

9.35-kor azonban, amikor az üvegen kereszül láttam hogy az előbb említett csapat öt autóval egységesen elvágtat terepirányba, már gyanakodni kezdtem. Egyedül ültem ugyanis, továbbra is. Telefon Mantzinak (nyugatinál villamoson, ernyővel, király!) Telefon Lombosnak (nincs válasz.) Telefon Perecnek (nehezen értelmezhető gyürmölészés, amit nagyjából kihámoztam:

1) hajnal hatkor ért haza
2) kész van
3) majd ha még lesznek emberek akkor valami
4) hagyjam békén meghalni

Telefon Örsnek (boncol és töm valakivel valamilyen állatot kenderkóccal, majd később utánunk jön, de lelkes).

9.40. Előkészítő-puhító jellegű stratégiai SMS Perecnek, hogy ".. milyen jó idő van, meg fujdogál az ÉNY-i szél, meg airborne is elindult vidékre, meg Mantzi is meg Örs is jön .." Cél: Lelkesedés és szakmai önérzet felpiszkálása. Eredmény: valószínüleg semmi. :)

9.45. Telefon Lombosnak. Értemlezhetetlen krehácsolás, amit nagyjából kihámoztam:

1) Hajnalban ért haza
2) Teljesen kész van
3) Mindjárt lemerül
4) Hagyjam békén meghalni.
Aztán lemerült a telefonja.

9.46 Befut Mantzi. Közösen konstatáljuk, hogy RR (SAS) Zsoltit nem is érdemes megpróbálni, inkább a bevehető bástyákat ostromoljuk. (Ugyanezen megfontolásból Pedro is kiesik a pikszisből :)

9.55 Telefon Perecnek. Már külön ejti a magán- és mássalhangzókat! Legcélravezetőbb megoldásként megegyezünk, hogy felmegyünk hozzá.

Mantzival felsétálunk a hegyre, sok röhögés és duma közepette. Csengetünk Perecnek, aki lejön pár perc múlva. Az arca Pedro hangjára hasonlít. Rádől belülről a belső bejárati ajtó üvegére és szundít 10 másodpercet (szerinte) észrevétlenül, míg a kilinccsel matat. Ezt a szokást később is megtartja, a lakásban ha nem szólunk hozzá, azonnal elalszik bárhol ahol otthagyjuk felügyelet nélkül. Valahogy sikerül összecsapni a dolgokat, Perec kocsijába szuszakoljuk magunkat. Én vezetek, Perec főleg lapos pislantások és tompa krákogások útján kommunikál, Mantzi a hátsó ülésen két ernyő alatt folyamatosan telefonál :)

Epölre mentünk megint, ahol kb. 30 ember volt. Tarkállott a domboldal, de mint később kiderült szinte full kutyázás volt csak, mert durva befúvások voltak. Én pl. siklottam arcon egy 5-10 métert a dombtetőn, de Mantzi segített megállni még a csipkebokrok előtt.. Perec lankadó lelkesedéssel kupolázott Mantzi ernyőjével, Mantzival felváltva, sok ember sokféle stratégiával próbálta kihozni a napból a maximumot.. Szép idő volt, de erős. Sokat nem lehetett tenni..

Visszaindultunk kettő körül. Feldobtam az ötletet, hogy igyunk 1 sört (már Perec vezetett) .. mire Perec a következőt mondta: "..jó, de én csak narancslevet fogok inni. Azt hiszem itt az ideje, hogy megkomolyodjak."

Az udvariasság kedvéért visszakérdeztem.

Amikor ismételten is pontosította, hogy tényleg erre gondol, Mantzival úgy röhögtünk, hogy bepárásodtak az ablakok :)

imi

Olvasói megjegyzéssel és helyreigazítással kezdeném. Előző postban hibásan jelent meg az alábbi mondat:
"Mint kiderült egy tetőn csücsül és szerencsére semmi baja. Felhívtam én is, mondta, hogy kicsit bevállalta, mert egy alulterhelt ernyővel indult el és szépen kisodorta, majd bekerült egy rotorba, aztán már csak menteni tudta valahogy."

Helyesen nem rotorba került, mert az volt ott rendesen, hanem egy leáramba aminek eredménye, hogy mentsen a vízmű területén, amiből más lett.

Akkor jöjjön a hétvége is:
Megen csak par hét kihagyás után újra ernyő volt rajtunk. A kihagyások oka, hogy PejecMestej Flojidában lebzselt és fehér homokot gyűjtött kólásüvegbe, hogy aztán azt szétszórja mindenféle hullámvasutakon - vagy valamai ilyesmit mesélt, részleteiben és csak én fűztem össze a dolgokat rosszul?!

Mivel már rég láttuk egymás rossz arcait, így bemelegítésnek csütörtök este egy spontán összejövetelt tartottunk a Szilvupléban, ahol Perec, BucifejÖrs, Imi és jómagam koccantunk össze. Péntek este már jobban rászerveztünk, aminek a vége a Szimpla kert lett. Itt már Manci és MuciPistike is részt vett, sőt idővel RR-Zsolti is megérkezett. Ezt az estét nekem sikerült hajnali 4kor befejeznem és mégis második helyen futottam be másnap (június 5, szombat) reggel a Mekibe.

Imi még reggel, otthonról hívott, hogy a Perec két dolgot üzent rajta keresztül nekem, de csak az egyikre emléxik, miszerint, hozzak ernyőt magammal, a másik infót elfelejtte, de megkérdezte Perecet, aki szintén nem tudja mit mondott. Jó kis banda :))))))
A lényeg, hogy ernyővel felvértezve, de nem bízva az időjárásban, szépen elkezdtük a gyülekezést, majd a McPara menük bevitele után megállapodtunk egy Epölben, leszamilesz alapon. Összejött brigád - Perec, Imi, RR-Zsolti és Öcsiék akiket mi most ismertünk meg és Ők voltak kint Floridában jósokáig.
Na szal, megindultunk 3 kocsival Epöl felé. Mi még tankoltunk egyet a Bécsi úti shellnél, ahol Imi jófejségből vett egy doboz heineken-t Zsoltinak a másnapos szervezet rendbehozatalára :))) Vörösváron még megálltunk gondolkodni, mert addigra leszakadt az eső rendesen. A rövid gondolkodás eredménye, hogy menjünk tovább, mert ezek csak helyi záporok, lehet, h Epölön nem esik - nem is!!!

Megérkeztünk, felmálháztuk magunkat, majd irány a domb, ahol kicsomagoltunk, majd néztük mi lesz. A leszálló úszott a vízben, de ki lehett fogni szárazabb helyeket is. Fent pedig gyenge szellő, lájtos befújásokkal és bolond módon változgatta az irányát.
Az első rajtot még a marhatelep felé nyomtam, egy bal fordulóval, majd behelyzekedés a leszállóba. Sikerült kifognom a vizesebb részét, ami fentről 'csak' vizes volt. Leérkezve, pedig tó, vazzger! Bokáig merültem el benne és a lájtos földetérés eredménye, hogy felcsaptam a vizet a seggemig. Folytatás vizes szárú gatyában, jóóóóó!
Jött Imi is az új ernyővel (mármint neki új, szülnapra kapta, persze használt, de jó állapotú - egy EdelAtlas boldog tulajdonosa), ami tényleg szép és állítólag kezes is, majd kipróbálom én is :) Szal Imi is nyomta a lecsúszásokat, Ő vizet kerülte, de az árkot mindig kicentizte.
Emlékeim szerint 4x csúsztunk le, amiből én az uccsót a leszálló parkoló felöli árkát átnyomva teljesítettem. Ezt fentről állítólag cöcögve nézték végig és azon gondolkodtak, hogy autó, vagy fa lesz belőle, de nem volt kemény, én ott a döntéshozó szerepében tudtam, hogy kiadja bőven és inkább a másik oldalon szállok le, mint megküzdjek az árokkal. Iminek is sikerült produkálnia az uccsó körében, mert Ő is benyalta a vizes részt, toccsant egy nagyot, majd szépen kifutott az ernyővel a száraz területig. Fent pedig két újonan érkezett kolléga kommentálta az eseményeket, miszerint - jól jár vizen a srác, milyen ügyesen csinálja, nah nézd, mindjárt kiér, igen, igazít még egy kicsit, ahham, jó, biztos a saját ernyője azért vigyáz rá ennyire! :))))))

Viszont a nap leggje, hogy RR-Zsolti is elveszítette siklóernyős szüzességét végre! Nem volt mese, a délelőtti kupolázás eredményeként lezarvartuk, semmi eyélst sem hagyva Neki, hogy megint megmagyarázza miért is nem csinálja. Kapott egy bukót, utoljára jól átrágták a dolgokat Pereccel, majd nagyfutás és Chewie úr máris a levegőben volt és utána egy felejthető, de elsőre viszonylag elfogadható leszállást mutaott be, majd a hátán fekve örömködött magának, mi meg fentről ünnepeltük, immárom RR-Eagle-Zsoltit! :) Persze, közben azon morfondíoztunk, hogy 2x, vagy 3x szarta össze magát a levegőben toltött fél perc alatt :))
Utána még egy lecsúszást produkáltattunk Vele, ami teljesen tökéletesre sikerült, így már nincs visszaút, nyomhatja Ő is végre. Azért hajtani kellene, hogy mielőtt elmegy egész nyárra Hrvatskába, előtte fossa le szépen Ő is a bokáját, mondjuk Óbudán!!! :)))))))

Jó kis nap volt a szombati is, amit megértően hamar befejeztünk, mert mesterünknek fontos sunás dolga akadt, és mi ezt megértjük jól :) Ahogy azt is, hogy másnap már nem bírtam megjelenni, mert szombat este üres gyomorra beittam, szétcsaptam magam és haldokoltam egész vasárnap, no meg nekem is fontos sunás dolgom akadt, így a reggeli telefonzargatásokat letudva, tovább erőltettem az alvást egyig, aztán kis pihenővel délután négyig.
Igen még ma is beteg vagyok kicsinyt...

Igen! Újra ernyő volt a a fejem fölött. Öt hét gipsz, 4 hét pihenés, miazmás, de nem bírtam tovább, így most szombaton mentem...
Május 15-én, szombat reggel pontosan 9:00-kor értem a Mekibe, persze sehol senki. Én is igen büszke voltam magamra, mert előtte este igen csúnyán sikerült elhajlani (Imi, RR-Zsolti, PerecMester, smégsokanmások), no, de ez máshova tartozik. Szóval kikértem a toast menüt - közben eszembe jutott az előző este megalkotott siklóernyős menü, McPara, ami 2 sajtburgerből és 1 liter kávéból áll - hát egen, kemények a péntek és szombat éjszakák.

Nemsokkal utánam befutott Balázs is, illetve Imi írt egy sms-t ennyi tartalommal "?" Felhívtam, akkor ébredt :)))) Majd Perec is megérkezett, kicsit megviselt fejjel :)))
Gyors reggeli, időjárás és helyzet elemzés - közben Imi is megérkezik, taxival - majd döntés, hogy felmegyünk Óbudára és meglátjuk mi lesz belőle. Perec kocsiba be, 4 ember, 4 ernyő, kevés hely. Fent már 3an voltak még csak és amikor már elkezdtünk kicsomagolni, akkor egy kis szakértés és időjárás, szél figyelgetés után kiderült, hogy ez nem lesz fényes. Az elején a kicsit oldalszelesnek ítélt állapot rosszabb volt, mint azt gondoltuk. Kis agyalást követően arra jutottunk, hogy adjunk még esélyt az időnek, addig is menjünk le a Millenáris parkba a Vagabond fesztiválra és rakjuk ki az MPC molinót, meg egy ernyőt is. Kedvünk nem volt sok, mert mindegyikünk már rég volt kint és nyomtuk volna, akár kint a reptéren a kupolázást is, de bíztunk benne, hogy lesz még nap a szombatból is.

Millenárisban eltököltünk egy csöppet. Fellógattuk a bejárat mellé az egyik NovaTrendet, úgy, hogy ne nagyon akarják az emberek leszedni, se az ernyőt, se róla a beülőt. Aztán a nagy teremben ahol a vetítések voltak este, kiraktuk az MPC-s molinót is. Perec még elsütötte, hogy, ha valaki kupolázik a millenáris parkban, az kapcsiból megkapja az "A" vizsgáját :))))) No, ezután újra kimentünk Óbudára, fent már Csabiék álldogáltak, hogy mi lehet ebből kihozni. A tervek szerint a növendékek lecsúsznak, aztán a mesterek nyomnak egy távot - Dunaújt lőtték be. Ebből az lett, hogy Szabolcs és Balázs lecsúsztak, Imi meg én fent próbáltunk kupolázgatni - megint nem volt ott senki egy kinyitott sárkányon kívül - aztán majd meglátjuk, mert még mindig oldalas volt. Szabolcs és Balázs lenyomták, de ahogy elnéztem, nembiztos, hogy akartam volna menni. Hol durva emelés, hol ugyanaz de lefele, háááát.

A kis kupolázós szerencsétlenkedéseinknek az lett a vége, hogy teljesen behülyült az idő, már hátulról fújt, forgott össze-vissza. Közben lement a sárkány is, akit ugyan nem láttam végig, de minimálisan kitekert, repkedett egy jó negyedórát aztán neki is elhalt a dolog.
Amikor valamelyest normalizálódott a helyzet, akkor egy belefutó "rajttal" elindultam én is. Előtte gondosan felhajtottam a nadrágszáram, mert várható volt a bokalefosás. Meg is volt, durván oldalas szélben (ÉNY), kicsi fékkel, oldalt állva azon rinyáltam, hogy kiérjek a házak fölül. Az ernyőm bólogatott, rázott, néha kicsit emelt, én meg, mint egy jónevelt marionett figura hintáztam a zsinórok végén (megjegyzés: zsinórok helyett új szó a szótárba - madzagok). Közben persze számolgattam, hogy hány sor ház van még :) Amikor láttam, hogy meglesz akkor már bátrabban húztam egyett jobbra, majd egy bal forduló, hogy behelyzkedjek széllel szemben a leszálláshoz. Nah akkor még egyszer dübörgött, rángatott egy kellemeset, így a maradékot is kiadtam a bokámra ;) A leszállás pillanatában, közvetlen egy elég kellemes befújást kaptam, ami arra jó volt, hogy lerántson a földre és húzzon, gyorsan átfordultam, hogy szemből, a tenyeremet is szétcsesszem, majd pár méter után összekaptam az ernyőt. A baseball pálya felé gyalogolva azért azon gondolkotdam, hogy beleférne még egy kör :))
Lent már Balázs és Szabolcs összecsomagoltak, én is ezt tettem, majd dumálgattunk, kinek, h sikeredett - Balázs állítólag a végén még kapott egy féloldalas csukást is, amit helyrehozott, de durván tette le magát.

Kicsivel később - várva a fuvarunkra - elstartolt egy újabb ernyő, akit nem ismertünk. Kicsit kavart, majd elég erőteljesen elkezdett balra (lentről nézve) sodródni a farkastorok felé, akkor már láttuk, hogy ebből sok jó nem sül ki, majd szépen el is tünt a házak fölött. Kicsit később Imi, aki mfent volt még a starthelyen, mert Őt Perec nem engedte le, szal Imi csörgött, hogy láttuk-e? mondom - egen! nah, hát az a Perec volt! úúúú bazzzz. Mint kiderült egy tetőn csücsül és szerencsére semmi baja. Felhívtam én is, mondta, hogy kicsit bevállalta, mert egy alulterhelt ernyővel indult el és szépen kisodorta, majd bekerült egy rotorba, aztán már csak menteni tudta valahogy. Kinézte a vízműveket, de 2 telekkel odébb sikeredett tetőt fognia.
Imiék közben lejöttek értünk, összecuccoltunk, Szabolcs és én hívtunk egy taxit, hogy lehozzuk Csabi autóját, a többiek, meg elkezdték Perecet keresni. Lenyomtuk a kört, két kocsival vissza, telefonban tudakozódás, hogy hol vannak, keresés.

Halló! Igen kéményseprést vállalok!

Mire odaértünk már leszedték a szomszédok segítségével, mert a szerencsés ház tulajai nem voltak otthon. Iszonyat mázlival úszta meg, az ernyőnek sem történt, viszont Ő húzta a bokáját. Én, mint friss tapasztalattal rendelkező bokás srác, rávettem, hogy menjünk el sebészeti ügyeletre, egy röntgenre. Irány újpest, Árpád kórház, sebészet, röntgen - Fractura nem látható! A mázlista!!! :) Azért, persze örültem, hogy nem törte össze magát. A röntgen előtt még találkoztunk egy sráccal aki Egerben rontott egy rajtot, ami a egy darab boka csontjába került... A sebészeten is kedvesek voltak Pereccel, elmondták az okosságot, hogy pihentesse, borogassa, aztán jó utat kívántak Neki Amerikához, majd, hogy ne menjen el úgy, hogy nem csináltak vele semmit, telekenték panthenollal, mert a tetőn leégett!!!!!!! :)))))))))))))))

Még elcsattogtunk este a Millenárisba, levenni az ernyőt, megnézni, hogy ki nyerte az MPC-s tanfolyamot a tombolán - pasi volt, ehhhh :-/ Aztán vége arra napra. Persze Master P. nem bírt magával és elment még Kispál koncertre, hááát vazz, ez egy ilyen csávó. Márpedig ilyen srácok, mint Ő, minden bokorban teremnek! :)))))

Éééééééés akkor jött a nagy nap (március 21 - vasárnap). Kérem mindenki jól jegyezze meg ezt a napot, ekkor nyert értelmet a bepedrózni kifejezés. No, de nézzük mit is jelent ez.

Aznap Manci kolléga, illetve én jelentem meg a Mekiben, plusz ugye az oktatóink Perec és Csabi. Egy kis tanakodás után Máriahalom felé vettük az irányt, egy kocsival, 3 ernyővel. KicsiPUG-ot ott kellett hagyni, mert előző nap Piliscsaba környékén belezúztam egy gödörbe és msánapra megfeküdt benne vmi - azóta kiderült, hogy szimering csere lesz benne.
Szal, kicsit összehúzva magunkat, közöttünk két hordzsákkal tettük meg az utat. Kint voltak egy páran, de lecsengőben, mert akkor ért véget egy oktatás. Azért maradt jópár emberke a tapasztaltabb féléből.

Ahogy a profik

A szél itt is erős volt, de a domb feléből el lehetett rendesen startolni. Én kezdtem meg a menetet - okítói eligazítás után - csináltam 1-2 fordulót, de amúgy csak irány a leszálló, aztán szépen visszabaktatni a dombra. Nah, ez utóbbi volt a lexemetebb dolog az egészben :) Manci srác is elstartolt utánam, szépen le is vitte, de valami érthetetlen okból a földetérés után egy kecses mozdulattal a mellette álló fákra dobta a kupolát :))))
Perec, nagy mosolyogva ment lefele a fényképezőgéppel és már messziről üdvözölte, kedves tanítványát: IMI, IMI!!! :))))))))))
Csabi közben elstartoltatott engem is, aztán lementem hozzájuk segíteni leszedni az ernyőt. Ez amúgy egy elég kellemes beimizés volt - nem úgy, mint I-nek kesztölcön - ezzel elég hamar végeztünk.

Manci Imre

Visszamászás után kezdődött az igazi repkedés, mert Csabi irányításával belefogtam a lejtőrepülés gyakorolgatásába. Kicsit oldalas volt a szél (talán DNY - Perec?), szal jobbra kicsit hátba kaptam ami már adott sebességet rendesen. Az első forulózgatás - talán mondhatom ezt - korrektül sikerült. Amikor nem éreztem már, hogy tudnám még rendesen csinálni, akkor elindultam a leszállóba. Ahogy leérkeztem, rohantam vissza, mert élveztem nagyon a dologot, így minden földön töltött időt elvesztegetettnek tartottam.
A második repülés, már korántsem mondható ennyire sikeresnek. Az start után balra kavartam, de az első jobbos forduló is már úgy sikerült, hogy a belővel a földet karistoltam, aztán pedig olyan szűkre vettem a fordulót, hogy nekiindultam a domboldalnak, elég gyorsan, magasság nélkül...
IGEN, odacsaptam magam. Próbáltam jobb lábbal elrúgni a dombot, de nem sikerült, így inkább a rendszer leggyengébb pontján oldottam meg az egyenletet, azaz csontot törtem...

Persze ez akkor még nem derült ki, mert ugyan bicegetem, de az elég jól ment és be sem dagadt a lábam. Arra viszont elég volt, hogy "tönkre tegye a napomat". Aznap már csak lestem ahogy tepertek az emberek, de legalább Mancit sikerült még egy lecsúszásra rávenni.
A nap végén nem bírtam tovább, így leakartam csúszni, hogy majd lent seggre teszem magam, P meg lejön értem kocsival, de asszem az idő okosabb volt nálam, mert csúnyán beerősödött, így a csomagolás maradt és a hazaút.

Manci reppen

Felugrottunk P-hez, "beszarás jó, mexikói csirkét enni" - ami tényleg nagyon rendben volt. A lábamon még akkor sem lehetett semmit látni, így mégjobban meggyőztem magam, hogy csak megütöttem nagyon. Este már teniszlabda bokám volt, éjszaka pedig a húgom és pasija vittek a Fiumei útra a baleseti sebészetre.

IGEN, eltörtem a bokámat. Egy hét fekvő-, 4 hét járógipsz! Most pénteken veszik le, amit már büdösül várok, mert szarrá untam magam a gipszben és teljesen depressziós lettem - se ernyőzés, se bulizás, se sportolás, ehhhh fuck...
De megvan nekem is az első skeleton project pontom - többet nem akarok :-)

Gipszben

Képek jól!

Egy héttel később (március 20. - szombat) megintcsak sokan voltunk, hiszen jó idő volt. Jöttek tapasztaltabb emberek is, így sikerült 3 autóval és 1 motorral megtámadni Epölt.

De, hogy ne rohanjak így előre, megemlíteném még, hogy péntek este hagyományteremtő projektors videjózást nyomtunk Perecmesternél. Indulásként FordFairlane-t nyomtuk, mellé meg kemény kis blackout-ok fogytak. Mesterünk még kajával is kedveskedett nekünk, szal elég ql este volt, de hamar véget vetettünk neki, mert másnap ugye, gyiázás volt.
Kanyarodjunk is vissza erre a területre, mégiscsak a repülésről szól a blog, bár mostanában egyre több lesz a bulizós bejegyzés is ;-)

Szal, aznap kijött a húgom is, hogy meglesse bátyja bénázásait, így arra a napra Ő lett a hivatalos fotósunk.
Elég sokan voltak kint Epölön, főleg, persze oktatás volt, így a legtöbben kupolázgattak lent, de azért lejtőzgettek is a domboldalban, no meg ahogy Perec rávilágított el-el lehetett csípni 1-1 gyengécske tavaszi termiket is.
Ahhoz azért erős volt a szél, hogy mi felmenjünk, ezért lent megint SKY bemutatót tartottunk és szétkupolázgattuk magunkat.

kutyákok

Később amikor kicsit gyengült, akkor a domb aljába oktatói jóváhagyással felmásztunk és onnan csúszkálgattunk le, de az inkább bénázás volt. Ezt egész addig űztük amíg B srácot egy befújás kiemelte a domb fölé, ahol meg büdös nagy szél volt már, így kellemesen tolatott hátra - gyorsító persze megen nem volt bekötve. Perec éppen tandemet próbálgatott volna odafent, így hallottuk, ahogy irányítani próbálja B-t, azaz, hogy álljon egyenesen szembe. Ez is kevés volt és besodorta hátra, de nem történt semmi, csak egy kicsit keményebb földetérést produkált. Amúgy ezzel E is így járt, bár Ő már azért tapasztalattal a háta mögött tette ugyanezt, így még lájtosabban oldotta meg a túloldali leszállást.

naaagy, sárga bogár

Ö is nyomott egy jó kis bemutatót, amikor alsó harmadának tetején felhúzta a kupolát, jött egy befújás és Ö máris felrohant a tetőre. Ott matattott egy kicsit a bokrok között - nem tudom mit csinálhatott ;-) - majd lejött szépen gyalog.

A nap fénypontja, hazafelé Tinnyén a kocsmázás volt, ahol anekdotákat, hrvatska élményeket és más kellemese csemegéket hallgathattunk a sörök, traubiszódák és chipsek mellett :)

Képek jól!

Lassan, lassan, de tuti utolérem magam majd az elbeszélésekben :)

Következő alkalom március 13-án (szombat) volt Kalocsán, ahova is csőrölni mentünk. Nah erre is teljesen kattantam, hiszen ez is az első alkalom és mivel láttam már csőrölést, ezért tudtam, hogy a magasság sem elhanyagolható! :)
Jah és igen fontos tény, hogy megvettem Perectől a sárga Atis ernyőt amit már említettem korábban. Kicsit húzós az ára és sokat gondolkodtam, hogy megéri-e nekem egy majdnem vadiúj ernyőt vennem, de a sokadik lehetőség után után belevágtam. Jól tettem! Kalocsán a kupolázgatás során, kb 2 perc kellett, hogy beleszeressek az ernyőbe, aztán repültem is vele, háááááááát, ecsém, istenkirály! :) Pár órát repült, M-es, sárga, kék - jó tudom a sárgát még fogom szívni a bogarak miatt, de oooooooolyan szééép! :)

Szal kupolázgatással kezdtük, ami az okitónk érdekeltségének köszönhetően szép kis SKY bemutatóra sikeredett, egy LIFT, egy BRONTES, két FIDES és az ATIS :)
A kupolázás után Perec eligazítást tartott nekünk, hiszen a tanfolyamosok közül mindegyikünk elöszőr csőrölt (Ö, B és én). Termikitől vettünk ezeröté szakadóelemet, aztán nekiugrottunk. Mindegyikünk kapott rádiót és variót, és megindultunk Bálint irányításával - jobb fék, bal fék, most jön egy kis inverzió, rángatást fox érezni, ne parázz, most engedd el a fékeket és fogd meg a beüllőt és húzd a picsád alá! Muhhahhahhah, röhögtem nagyon :)

Csőrölés

Az első húzásom 880-ra sikeredett, odáig para volt, alig hallottam a rádiót, majd amikor csak recsegett, de nem értettem, akkor leoldottam - a kocsi már a kifutó végén volt a kötél lazult, szal úgy gondoltam itt az ideje. Nah a leodás után mertem igazán körbenézni. Az valami isten volt! Balra előre Kalocsa, jobbra a Duna, alattama katonia reptér, mindenfele szántók, mezők. Szép volt.
Kicsit erősebb volt a szél, így szinte egy helyben álltunk odafent, hátszélben viszont hasítottunk. Pár kör belefért a reptér felett, aztán a pálya végére, a többiek mellé szépen le lehetett tenni. Egy kellemes 20 perces röpködést adott, ami nekem kezdőnek igen fantasztikus érzés.
Természetesen a földetérést követően azonnal telefon anyámnak, húgomnak, barátnőmnek, sms haveroknak + Iminek és Mancinak ahol megen máshol múlatták az időt, sajna...

A második menetet sikerült úgy rendesen elcsesznem. Első felhúzásnál korán engedtem el az A sort, így a kupola visszaesett, másodrszor pedig - külső szemlélők elmondása szerint - támaszkodtam a jobb féken. Sajnos én ezt nem éreztem, ami gáz, de ugye ezért kell gyakorolni, h ne legyenek ilyen baromságok. Szal 1-2 méterről elég rendesen zúztam le jobbra, de időben kapcsoltam, így nem csaptam oda magam, csak letottyantam. Megigazgattam magam, aztán gyia. Ez a felhúzás 830-ra sikeredett és igen kellemeset jöttem lefele megen, igaz egy másik beülöt próbálgattam, amiből majd kicsúsztam - be is paráztam, hogy vajh be vagyok-e kötve. persze, h be, de akkor is szar érzés volt - szal majd kiestem belőle, meg szétcseszte a hátam is, de azért csak lehozott :)

Ö bukófestése :)

Sajnos több nem volt benne, mert meroggyant a csörlőgép - ami kinézetére akár a MadMax-ben is szerepelhetett volna :O Azaz, hogy a kocsi ment tönkre, így lefújtuk a napot. Kicsengettem a a leoldót és a csőröléseket (1000/alkalom), aztán két B-vel hazatipliztünk Bp-re. Menetközben inkább aludtam, mert drágajó B srác is úgy vezet, mint sokat emlegetett L kollégánk ;)

MadMax

Képek jól még!